Lassan nyolcadik napja nem szól hozzám, sőt, rám sem néz. nem igazán foglalkoztat, már megszoktam, hogy az emberek magamra hagynak. Jobb is nekem egyedül. Megtanultam már, hogy az emberek csak addig vannak veled, míg nekik szükségük van rád. Aztán, otthagynak a fenébe, és azzal már senki sem foglalkozik, neked vannak-e gondjaid-bajaid, esetleg szükséged van-e valamire. Ezen gondolkodva bámultam ki az ablakon. Körülöttem mindenki beszélgetett, néha rám néztek, de nem nagyon foglalkoztatta Őket silány látványom. Veszek egy mély levegőt, és egy pillanatra behunyom a szemem. Az anime opening, amit éppen hallgatok, szét akarja marcangolni a hallójáratom, de egyáltalán nem zavar. Minél kevesebbet hallok a külvilágból, annál jobb. Fejem a fal felé fordítom, hogy megnézzem az időt. Még bőven tart a szünet, így kiveszem a fülemből a fülest, és elteszem, a telefonommal együtt. Hirtelen mindenki kirohant a teremből, és nagy dulakodásra lettem figyelmes. Fel is pattantam egyből, és rohantam a helyszínre. Nem sokkal az ajtó mellett volt egy nagyobb kör. Előre furakodtam, és megláttam azt, amire nem számítottam. Armin és a vörös hajú lány próbálják szétszedni Levi-t és Eren-t, akik épp verekedtek. A barna hajú ingénél fogva rántotta magához Levi-t, és épp be akart neki húzni.
- EREN! - kiáltottam el magam, és amilyen gyorsan csak tudtam , odaléptem. A fiú öklét elkaptam a levegőben, az pedig lefagyott. Vörös szemeim villámokat szórtak, a fiú pedig meglepődött. Másik kezemmel hátralöktem szobatársam. Elengedtem Eren kezét, megmarkoltam a tarkóját, és orrba térdeltem. Most lehet mondani, hogy szadista vagyok, de élveztem. Amint kicsit kiegyenesedett, pofán rúgtam, amitől vért köpött a folyosó padlójára. Mint aki jól végezte dolgát, el akartam sétálni. A körülöttünk lévő kör is feloszlott, engem fújolva, hogy tönkretettem az előadást. Mikasa és Armin felvakarták a fiút a földről, és Én is indultam volna vissza az osztályba, mikor valaki elkapta a csuklóm. Megfordultam, és Levi lehajtott fejével találtam szembe magam.
- Aya....- meglepettség ült ki az arcomra. "De jó, újra hallani a hangját...." - ...miért?
- Mert nem vagyok olyan, mint Te. - ezzel kirántottam volna a csuklóm keze közül, de közelebb rántott magához. - Mi..mit csinálsz? - kérdeztem meglepődve.
- Azt hittem utálsz.... - mondta halkan. Eddig megfeszült kezem elernyedt, és ledöbbenve próbáltam leolvasni bármi érzelmet is az arcáról.
- Otaku vagyok, nem tudok sokáig haragudni...
- Most miattam fognak utálni a többiek. - "Mi...miért érdekli ez Őt?"
- És akkor mi van?Eddig is utáltak..... - mondtam, és kirántottam a kezem. - Megyek órára. - ezzel elindultam, de elkapta a derekam. Teljesen lefagytam, főleg mikor maga felé fordított. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy magához húz. Azt hittem, meg akar csókolni, de nem. Karjait körbefonta a vállam körül, és a mellkasához nyomott. Mélyet szippantottam az ingébe. "Még mindig vanília illata van....." Nagy erőt kellett vegyek magamon, hogy vissza tudjak ölelni.
- Aya Én...sajnálom...amiket mondtam.... - kezdte egész halkan. Könnyek kezdték el marni a szemem, de csak erősebben öleltem meg.
- Levi.... - szólaltam meg, pár perc múlva. - ...órára kéne mennem... - ekkor elengedett. Még egy kicsit szívni akartam a vérét, ezért az előtörő mosolyom visszafojtottam, és a szemébe néztem. - Ma elmegyünk bevásárolni. Nincs ellenkezés! - mondtam komolyan, Ó pedig bólintott. Intettünk egymásnak, és visszamentünk a termünkbe. Amint beléptem, mindenki felém fordult.
- Zsebtigris! - ugrott egyet hátra Jean.
- Az Aya, de mindegy... - mondtam unott hangon, és elindultam a bevert orrú fiú felé. Mikasa szúrósan nézett rám. - Izé...Eren..? - ekkor felnézett rám. Eléggé meglepődött, nem hiszem, hogy számított volna rám. - Cs..csak bocsánatot szeretnék kérni... - mondom halkan, lehajtott fejjel. Erre mindenki egy emberként hőkölt hátra. - Tudod....Levi a szobatársam, és..nem tudom miért csináltam ezt.... - ekkor megéreztem egy kezet a vállamon.
- Nem haragszok...Te csak megvédted! - amint felnéztem, Eren palackzöld szemeivel találtam szembe magam. És mosolygott.
- Hé, Zsebtigris! - "Mindenki nézte a Toradora-t, vagy mi?!" Hátrafordultam, és Reiner-t láttam meg, amint az ajtófélfának dőlve vigyorog.- Hallottam, mikor annak a srácnak, hogy Téged itt mindenki utál! - teljesen lefagytam. Megint.
- Te...Te hallgatóztál?
- Csak hallottam ezt-azt. - mondta vigyorogva. - De most komolyra fordítva a szót...Mi nem utálunk! - lépett közelebb hozzám.
- De hát.... - nem tudtam mit mondjak. - Nem utáltok? - néztem körbe.
- Nem hát! - könyökölt az asztalra Connie, mellette Sasha hevesen bólogatott, miközben szájából ramen lóg ki. Hogy Én ezt a lányt nem értem, az is biztos!Egész nap eszik, megállás nélkül, mégis olyan vékony mint a kisujjam.
- Té...tényleg? - értetlenül fordulok körbe, mikor hirtelen egy kéz csapódik a vállamra, míg valaki átkarolja a másikat. Egyik oldalamon Reiner áll vigyorogva, másikon Jean. Én szinte eltörpülök köztük, de ezt már megszokhattam volna.
- Jól elintézted Jäger-t, Zsebtigris! - emeli fel a kezét Jean, akivel egyből lepacsizok. Eközben Eren háborogva állt fel, Mi pedig csak nevettünk rajta. Szó, ami szó, vannak összetűzések mint minden más osztályban, ahogy itt is, de egész jól megvagyunk.
Nagy nehezen végigszenvedtem az összes rohadt órát,és végre indulhattam vissza a koleszba. Általában, mikor az ajtó előtt megállok, előkutatni a kulcsokat, belegondolok, hogy mi van, ha esetleg Levi éppen egy lánnyal van bent. De ez eddig még sosem következett be, és nagyon remélem egy hamar nem is fog. Kinyitottam az ajtót, és realizáltam, hogy megint egyedül vagyok. Remek.Leraktam szokásos helyére a cuccaim, és átvettem valami "itthonit", ami egy fekete farmerből, egy fehér garbó nyakú felsőt, melyből fogjuk rá kilátszottak a vállaim, és az ujjai feketék voltak. Nem mellesleg a hasam is kilátszott belőle, de hát jó idő van. Előszedtem hozzá a bordó bakancsom (mennyi bakancsom van?!), és letettem az ágyam mellé. Bementem a fürdőbe, kifésültem a hajam, és a frufrum (illetve két hosszabb tincset) kihagyva, csináltam két kontyot a fejem két oldalára. Szoktam így mászkálni itthon, ilyenkor Levi mindig mondja, hogy úgy nézek ki mint egy vörös plüssmaci. Letelepedtem az ágyra, ölembe véve a laptopom, és most kivételesen füles nélkül kezdtem el animézni. És mit?Hát persze, hogy a Love Stage!-et...mert a yaoi-nál nincs is jobb dolog a földön!Ja de...ott van az oxigén, az anime, a manga, az Xbox-om, a PsP-m, a Pocky, a csipszek, a kóla, meg persze az én drága Levi-om...meg a laptopom..mindegy!Szóóval, csak ültem az ágyon, kockulva, mikor hirtelen nyílt az ajtó. Villámgyorsan állítottam meg , és felnéztem. Egész nyugodt volt, főleg mióta utoljára láttam bejönni. Ledobta a táskáját az ágya mellé, levette azt a fekete izét (még mindig nem tudom a nevét...nekem akkor is "fekete izé" lesz, és kész!) magáról, és a szekrényéhez lépett.
- Üdv itthon, Ölelés Mester! - mondtam vigyorogva.
- Ja... - ezzel el is intézte, és előszedett egy fekete farmert, egy kék belebújós (??) pulcsit, majd lerúgta magáról a fekete tornacipőjét. Bement a fürdőbe, és magára zárta az ajtót. Hallottam a víz csobogását, majd hogy hirtelen leáll. Még pár percig ezután bent volt, majd kilépett, a bevitt ruháiban.
- Dögös vagy, Holló! - bókolok neki, elpoénkodva.
- Te is, Vörös Törpe Otaku Plüssmaci. - "Ilyen hosszú becenevet?!"
- Na várj, ez nekem is új....felírom a többi közé! - lerakom a gépem, és az asztalon lévő majdnem teleírt cetlire felírom a "Vörös Törpe Otaku Plüssmacit" is. Igen, Én vezetem, milyen beceneveim vannak!
- Indulhatunk? - kérdezi miközben felhúzza a cipőjét. Egyből fel is pattantam, zsebembe szuszakoltam a telefonom, előkotortam a pénztárcám a táskámból, és már rohantam is ki. Levi csak csendben követett engem, a suli elé. - Kocsival, vagy gyalog? - na igen, neki már van jogsija, engem kocsiba sem mernek engedni. Mármint, Én is szeretnék már vezetni, de Levi fél, hogy összetöröm a kocsit..meg a vizsga biztos ürgét.
- Kooocsiiivaaal! - ugrándozok, énekelve. Nincs olyan túl jó hangom, de ki hallja?!Senki! Levi mosolyogva (he?Tud ilyet is?!) csóválta a fejét, és kinyitotta a fekete járművet. Kérdés nélkül pattantam be az anyósülésre, míg Ő ráérősen foglalt helyet a volánnál. Már alig vártam, hogy felvásároltassam vele a fél üzletet, és hogy elrángassam mangát venni. "Bűnhődj köcsög, BŰNHŐDJ!"
- Aya....- meglepettség ült ki az arcomra. "De jó, újra hallani a hangját...." - ...miért?
- Mert nem vagyok olyan, mint Te. - ezzel kirántottam volna a csuklóm keze közül, de közelebb rántott magához. - Mi..mit csinálsz? - kérdeztem meglepődve.
- Azt hittem utálsz.... - mondta halkan. Eddig megfeszült kezem elernyedt, és ledöbbenve próbáltam leolvasni bármi érzelmet is az arcáról.
- Otaku vagyok, nem tudok sokáig haragudni...
- Most miattam fognak utálni a többiek. - "Mi...miért érdekli ez Őt?"
- És akkor mi van?Eddig is utáltak..... - mondtam, és kirántottam a kezem. - Megyek órára. - ezzel elindultam, de elkapta a derekam. Teljesen lefagytam, főleg mikor maga felé fordított. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy magához húz. Azt hittem, meg akar csókolni, de nem. Karjait körbefonta a vállam körül, és a mellkasához nyomott. Mélyet szippantottam az ingébe. "Még mindig vanília illata van....." Nagy erőt kellett vegyek magamon, hogy vissza tudjak ölelni.
- Aya Én...sajnálom...amiket mondtam.... - kezdte egész halkan. Könnyek kezdték el marni a szemem, de csak erősebben öleltem meg.
- Levi.... - szólaltam meg, pár perc múlva. - ...órára kéne mennem... - ekkor elengedett. Még egy kicsit szívni akartam a vérét, ezért az előtörő mosolyom visszafojtottam, és a szemébe néztem. - Ma elmegyünk bevásárolni. Nincs ellenkezés! - mondtam komolyan, Ó pedig bólintott. Intettünk egymásnak, és visszamentünk a termünkbe. Amint beléptem, mindenki felém fordult.
- Zsebtigris! - ugrott egyet hátra Jean.
- Az Aya, de mindegy... - mondtam unott hangon, és elindultam a bevert orrú fiú felé. Mikasa szúrósan nézett rám. - Izé...Eren..? - ekkor felnézett rám. Eléggé meglepődött, nem hiszem, hogy számított volna rám. - Cs..csak bocsánatot szeretnék kérni... - mondom halkan, lehajtott fejjel. Erre mindenki egy emberként hőkölt hátra. - Tudod....Levi a szobatársam, és..nem tudom miért csináltam ezt.... - ekkor megéreztem egy kezet a vállamon.
- Nem haragszok...Te csak megvédted! - amint felnéztem, Eren palackzöld szemeivel találtam szembe magam. És mosolygott.
- Hé, Zsebtigris! - "Mindenki nézte a Toradora-t, vagy mi?!" Hátrafordultam, és Reiner-t láttam meg, amint az ajtófélfának dőlve vigyorog.- Hallottam, mikor annak a srácnak, hogy Téged itt mindenki utál! - teljesen lefagytam. Megint.
- Te...Te hallgatóztál?
- Csak hallottam ezt-azt. - mondta vigyorogva. - De most komolyra fordítva a szót...Mi nem utálunk! - lépett közelebb hozzám.
- De hát.... - nem tudtam mit mondjak. - Nem utáltok? - néztem körbe.
- Nem hát! - könyökölt az asztalra Connie, mellette Sasha hevesen bólogatott, miközben szájából ramen lóg ki. Hogy Én ezt a lányt nem értem, az is biztos!Egész nap eszik, megállás nélkül, mégis olyan vékony mint a kisujjam.
- Té...tényleg? - értetlenül fordulok körbe, mikor hirtelen egy kéz csapódik a vállamra, míg valaki átkarolja a másikat. Egyik oldalamon Reiner áll vigyorogva, másikon Jean. Én szinte eltörpülök köztük, de ezt már megszokhattam volna.
- Jól elintézted Jäger-t, Zsebtigris! - emeli fel a kezét Jean, akivel egyből lepacsizok. Eközben Eren háborogva állt fel, Mi pedig csak nevettünk rajta. Szó, ami szó, vannak összetűzések mint minden más osztályban, ahogy itt is, de egész jól megvagyunk.
Nagy nehezen végigszenvedtem az összes rohadt órát,és végre indulhattam vissza a koleszba. Általában, mikor az ajtó előtt megállok, előkutatni a kulcsokat, belegondolok, hogy mi van, ha esetleg Levi éppen egy lánnyal van bent. De ez eddig még sosem következett be, és nagyon remélem egy hamar nem is fog. Kinyitottam az ajtót, és realizáltam, hogy megint egyedül vagyok. Remek.Leraktam szokásos helyére a cuccaim, és átvettem valami "itthonit", ami egy fekete farmerből, egy fehér garbó nyakú felsőt, melyből fogjuk rá kilátszottak a vállaim, és az ujjai feketék voltak. Nem mellesleg a hasam is kilátszott belőle, de hát jó idő van. Előszedtem hozzá a bordó bakancsom (mennyi bakancsom van?!), és letettem az ágyam mellé. Bementem a fürdőbe, kifésültem a hajam, és a frufrum (illetve két hosszabb tincset) kihagyva, csináltam két kontyot a fejem két oldalára. Szoktam így mászkálni itthon, ilyenkor Levi mindig mondja, hogy úgy nézek ki mint egy vörös plüssmaci. Letelepedtem az ágyra, ölembe véve a laptopom, és most kivételesen füles nélkül kezdtem el animézni. És mit?Hát persze, hogy a Love Stage!-et...mert a yaoi-nál nincs is jobb dolog a földön!Ja de...ott van az oxigén, az anime, a manga, az Xbox-om, a PsP-m, a Pocky, a csipszek, a kóla, meg persze az én drága Levi-om...meg a laptopom..mindegy!Szóóval, csak ültem az ágyon, kockulva, mikor hirtelen nyílt az ajtó. Villámgyorsan állítottam meg , és felnéztem. Egész nyugodt volt, főleg mióta utoljára láttam bejönni. Ledobta a táskáját az ágya mellé, levette azt a fekete izét (még mindig nem tudom a nevét...nekem akkor is "fekete izé" lesz, és kész!) magáról, és a szekrényéhez lépett.
- Üdv itthon, Ölelés Mester! - mondtam vigyorogva.
- Ja... - ezzel el is intézte, és előszedett egy fekete farmert, egy kék belebújós (??) pulcsit, majd lerúgta magáról a fekete tornacipőjét. Bement a fürdőbe, és magára zárta az ajtót. Hallottam a víz csobogását, majd hogy hirtelen leáll. Még pár percig ezután bent volt, majd kilépett, a bevitt ruháiban.
- Dögös vagy, Holló! - bókolok neki, elpoénkodva.
- Te is, Vörös Törpe Otaku Plüssmaci. - "Ilyen hosszú becenevet?!"
- Na várj, ez nekem is új....felírom a többi közé! - lerakom a gépem, és az asztalon lévő majdnem teleírt cetlire felírom a "Vörös Törpe Otaku Plüssmacit" is. Igen, Én vezetem, milyen beceneveim vannak!
- Indulhatunk? - kérdezi miközben felhúzza a cipőjét. Egyből fel is pattantam, zsebembe szuszakoltam a telefonom, előkotortam a pénztárcám a táskámból, és már rohantam is ki. Levi csak csendben követett engem, a suli elé. - Kocsival, vagy gyalog? - na igen, neki már van jogsija, engem kocsiba sem mernek engedni. Mármint, Én is szeretnék már vezetni, de Levi fél, hogy összetöröm a kocsit..meg a vizsga biztos ürgét.
- Kooocsiiivaaal! - ugrándozok, énekelve. Nincs olyan túl jó hangom, de ki hallja?!Senki! Levi mosolyogva (he?Tud ilyet is?!) csóválta a fejét, és kinyitotta a fekete járművet. Kérdés nélkül pattantam be az anyósülésre, míg Ő ráérősen foglalt helyet a volánnál. Már alig vártam, hogy felvásároltassam vele a fél üzletet, és hogy elrángassam mangát venni. "Bűnhődj köcsög, BŰNHŐDJ!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése