Levi
Újabb reggel. Újabb nap kezdődik. Újra be kell mennem az iskolának nevezett pokolba, fonnyadni egész nap. Legalább egy jó dolog van az életemben, az pedig nem más, mint a lakótársam. Amúgy meg elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Levi Ackerman, a harmadik évfolyamba járok a Titán Gimnáziumban, ahol nem mellesleg élek is. Mármint a kollégium részében. Általában, az egy évfolyamba tartozókat osztják össze egymással, de "nálunk" volt valami galiba apapírokkal, és összekerültem Vele. Egy lánnyal. Egy elsős lánnyal. Egy (nem vicc) kibaszott gyönyörű elsős lánnyal. Akivel szemben alszok. Említésre méltó még, a szobánk, Ugyanis, ahhoz képest, ahogy a szülők általában elmesélik és leírják a lakóhelyeket, kellemeset csalódtam. Rögtön az ajtó mellett van egy, két emberre bőven elég szekrény,melytől jobbra van az Én ágyam és az asztalom, amit direkt oda toltam, hogy legyen hova tenni a dolgaim, mikor éppen lusta vagyok. A bejárattól balra van szobatársam ágya, és neki is pont ugyanígy van elrendezve a kis tere. Az Ő ágya végében is van egy ajtó, ami a fürdőnket rejti. És hát, a szoba végében van egy radiátor, meg a két éjjeliszekrény összetolva, csak úgy, és persze egy konyha rész, ami pont akkora, hogy el lehessen férni. Legalábbis, két embernek. Szobatársamról még annyit kell tudni, hogy hosszú élénkvörös haja van, ugyanolyan vörös szemmel, és a neve pedig Ayako Meicchiro. Mikor megismerkedtünk, arra hivatkozott, hogy nem igen szereti az Ayako-t, ezért inkább Aya-nak hívjam. És így is terjedt el a neve.
Nagy nehezen kitornáztam a szemem, és lenyomtam a telefonomon az ébresztőt. Aya nyögött egyet, és a fal felé fordult. Nem hiszem, hogy olyan lenne mint a többi lány, ugyanis Ő akármilyen évszak van, egy kinyúlt, hozzá képest elég nagy pólóban és bugyiban alszik. Takarója mindig köré van csavarodva, emellett pedig két nagy párnán alszik. Az egyiket ölelgeti, vagy ledobja a földre, a másikon meg a feje van. Ma sem volt másképp, lába köré volt tekeredve a takaró, egyik párnája a földön hevert. Elmosolyodtam a látványán, aztán végigmértem. Hosszú, egyenes haja össze-vissza állt, pólója hasáig fel volt csúszva, így elém tárult formás fenekének látványa. Ásítottam egyet, majd a szekrényhez léptem. Kinyitottam az ajtajait, és kivettem az amúgy mindig vállfára akasztott egyenruhám. Bevonultam vele a fürdőbe, ahol megmostam az arcom és fogam, elviselhető állapotba hoztam a hajam, majd felöltöztem. Pont kiléptem, és mentem volna be a konyhába, mikor meghallottam Aya ágyának recsegését, és maga a lány nyögését. Felé fordultam, és talán halványan el is pirultam. Frufruja és haja össze-vissza állt, arca még álmos volt, bal kezével a szemét dörzsölgette.
- Jó reggelt, Aranyhaj! - szokásom, hülye becenevekkel illetni reggelente. Ilyenkor nem szól meg.
- Neked is..... - "Ez beteg?"Mindig a magasságommal piszkál, most nem. Hát igen, többek között ez az egyik ilyen.
- Megyek, csinálok egy kávét. Kérsz?
- Nem, köszi... - ezzel újra elindultam. - Izé...Levi! - visszafordultam.
- Mi az?
- A fürdőben...végeztél? - kérdezte az ajtó felé bökve.
- Már rég, szabad a pálya! - bólintott egyet, és felvakarta magát. Ő is kiszedte az egyenruháját, majd felmarkolta a fekete bakancsait. Egyetlen kikötésük volt a tanároknak: az egyenruha. Azt nem mondták, milyen cipőt húzzunk fel hozzá, csak hogy legyen rajtunk, minden nap egyenruha. És ezt ki is használta, nem is akárhogy!Mióta ide járok, esküszöm nem láttam még lányt, annyira dögösnek az egyenruhájában, mint Őt. Bevonult a fürdőbe, Én pedig a konyhába. Miközben csináltam a szokásos kávém,gondolkodni kezdtem, de nem is tudom min. Leültem a kétszemélyes asztalhoz a helyemre, a reggeli koffein adagom szürcsölgetve, mikor meghallottam azt a nagyon jól ismert kopogást. Aya teljesen felkészülve a mai napra, fekete bakancsaival és térd felettig érő zoknijaival (aminek tetején szegecsek voltak) karöltve, beállt a hűtő elé. Gondolom kereste a reggeli mochi adagját.
- Nincs mochi? - fordult felém, csípőre tett kézzel.
- Tegnap megetted...nem emlékszel? - néztem rá. Lebiggyesztette a száját, és a konyhaszekrényhez lépett. Nagy nehezen előszedte a szekrény egyik polcáról a pandás bögréjét, és Ő is csinált magának kávét, majd amint kész lett, letelepedett elém.
- El kéne menni bevásárolni.... - mondta, az asztalt bámulva. - Meg egy manga boltba.......- nem említettem?Aya egy otaku. Az ágya felett van lépcsősen (??) elhelyezve három polc, a legfelsőn mindenféle figura, a másodikon manga hegyek, az utolsón pedig mindenféle dolog (mint például azok az idétlen macskafülei), és még pár figura. A fala is tele van poszterekkel, illetve a fél ruhatára animék inspirálta (???) ruhákból állt. Nem is említve a magasságát!Ha engem alacsonynak tartottak, Ő nyugodtan megüthette a szintem. 140 centinél nem nagyon lehetett magasabb, így nem keveset kellett bajlódnia a szoknyájával, illetve majdnem gyerekméretet kellett neki hozatni a mellényből. Néha azzal kötekszek vele, hogy a gyerekrészlegnél veszi a ruháit. Ami, lényegében igaz is lehetett.
- Basszus, mennyi az idő? - pattantam fel. Aya ráérősen oldotta fel a telefonját, melynek hátlapján a kedvence (asszem') volt, valami Monokuma.
- Hat ötven... - mondta, és belekortyolt a kávéjába. Amilyen gyorsan csak tudtam, kiittam a maradék kávém, és felpattantam.Villám gyorsasággal száguldottam a cipőmért, amit nagy nehezen felszenvedtem magamra, felkaptam a táskám, melybe beledobáltam a szükséges dolgaim, és rohantam is ki, a kis vöröst hátrahagyva. Ahogy rohantam végig a folyosón, megálltam egyik évfolyamtársam...vagyis évfolyamtársaim ajtaja előtt. Övéjük volt a 23-as szoba. Megpróbáltam kinyitni,de megakadt a kilincs. Ezek még mindig alszanak? Dörömbölni kezdtem az ajtón.
- Petra, nyisd ki! - kiáltottam fel, és elég közelről meghallottam egy nyögést, és hogy a zárral szórakoznak. Lassan nyílt az ajtó, és egy teljesen kócos hajú Petra került elém. A szobában még sötét volt, csak a fürdőajtó volt nyitva, ahonnan fény szűrődött ki.
- Mi van?!- kérdezte csöppet talán idegesen.
- Te még nem vagy kész? - ekkor kilépett a szobatársa, ugyanolyan egyenruhában, mint amiben Én voltam. Egyébként, Petra szobatársa Subaru volt, aki még elsős éveinkben jött hozzánk. Egyből egy hullámhosszra jöttek az alacsony vörös lánnyal, és alig három hét ismerkedés és randizgatás után össze is jöttek. Reménytelenül szerelmes volt belém, de engem nem nagyon izgatnak az olyan lányok, akik kipakolják mindenüket, csak hogy tetszenek másoknak. De hát, áldásom rájuk, csak nehogy majd hozzám jöjjön kisírni magát. Elég nekem kirángatni Aya-t a mély depressziójából, ahányszor megnézi a Death Note-ot. De nem azért, mert az amúgy is főszereplő a kedvence. De nem ám!Egy amolyan mellékkarakter, azt hiszem, nagyon belopta magát a szívébe. Azt mondja, hasonlít rám, csak a szemszínünk különbözik....meg magasabb...és neki nincs felnyírva a haja...jó, csak annyiban hasonlítunk, hogy általában Én is farmert meg pulóvert hordok...ha itthon vagyok. Mindegy is!
- Levi?Te mit keresel itt? - kérdezte a lány mögé állva, átkarolta a derekát, és távolabb húzta.
- Nem kell félned, nem fogok a barátnődre hajtani. Nem nagyon foglalkoztat, csak megnéztem itt vagytok-e még. Én mentem is. - ezzel újra útnak eredtem. Nem kellett valami sokat mennem, alig pár percen belül az iskola ajtaja előtt álltam. Egy pár osztálytársam és végzős lézengett az udvaron, illetve miután beléptem, a folyosón. Ahogy vonultam végig a terem felé, összesúgtak a hátam mögött. Ez megszokott, és nem éppen azért sugdolóznak,mert hogy "milyen alacsony" vagyok. Teljesen másért. Ugyanis, előszeretettel terjesztik rólam, hogy pedofil vagyok, és Aya csak azért lakik velem, mert Ő a kis játékszerem. Egyik nap ez, másnap meg "együtt vagyunk", harmadnapra meg már mással csalom....de most komolyan!Ki akkora perverz, hogy összeboronál Engem, egy elsőssel?!Már nem is nagyon tud érdekelni, ha nincs jobb dolguk, mint hogy velem foglalkozzanak. Megigazítottam a fél vállamon lógó táskám, mikor megpillantottam végre a termet. Kinyitottam az ajtót, és élőholt módjára becsoszogtam. Tanár sehol, ahogy a fél osztály. Eltotyogtam a középsó padsor, legutolsó padjához, levágtam a táskám a pad mellé, jómagam pedig leültem a székre, ott fonnyadni tovább. Mikor meguntam a tábla állandó bámulását,ráfeküdtem a padra, és az ajtót kezdtem el bámulni. Szállingóztak be az emberek, köztük Petra és Subaru, kézen fogva, vigyorogva. "De jó nektek, Én meg majd meghalok....baszki, Aya, mé' nem hagytál aludni?!"-szitkozódtam megállás nélkül. Minden este ez megy, éjfél után valamikor rászólok a lányra, hogy fejezze be. De mégis ki tudja aludni magát. "Vérbeli otaku." - jelentettem ki, és az éppen kettészakadni készülő párocskára pillantottam. Tekintetem összetalálkozott Subaru-éval. Halvány lila szemei szikrákat hánytak, a fejében szerintem négyszer megfojtott, kétszer felakasztott, ötvenszer felgyújtott, és esetlegesen egyszer megerőszakolt. Kinézem a csávóból, hogy pedofil!Sosem bírtam a pofáját, főleg mikor egyszer eljött hozzánk, és olyan szemekkel nézte Vörös Törpe Otaku-t, mintha fel akarná falni. De Én azt nem hagyom!Az Én szobámban nem!És főleg nem fogom hagyni, hogy belőle ribancot csináljon!
Gondolatmenetem a másodikosok osztályfőnöke, Smith tanár úr zavarta meg, aki nem mellesleg a fizika és matek tanárunk. Helyére parancsolta a gerlepárt, és nekikezdett az órának. "Ma Én még meg fogok halni...érzem...."
- Mi az?
- A fürdőben...végeztél? - kérdezte az ajtó felé bökve.
- Már rég, szabad a pálya! - bólintott egyet, és felvakarta magát. Ő is kiszedte az egyenruháját, majd felmarkolta a fekete bakancsait. Egyetlen kikötésük volt a tanároknak: az egyenruha. Azt nem mondták, milyen cipőt húzzunk fel hozzá, csak hogy legyen rajtunk, minden nap egyenruha. És ezt ki is használta, nem is akárhogy!Mióta ide járok, esküszöm nem láttam még lányt, annyira dögösnek az egyenruhájában, mint Őt. Bevonult a fürdőbe, Én pedig a konyhába. Miközben csináltam a szokásos kávém,gondolkodni kezdtem, de nem is tudom min. Leültem a kétszemélyes asztalhoz a helyemre, a reggeli koffein adagom szürcsölgetve, mikor meghallottam azt a nagyon jól ismert kopogást. Aya teljesen felkészülve a mai napra, fekete bakancsaival és térd felettig érő zoknijaival (aminek tetején szegecsek voltak) karöltve, beállt a hűtő elé. Gondolom kereste a reggeli mochi adagját.
- Nincs mochi? - fordult felém, csípőre tett kézzel.
- Tegnap megetted...nem emlékszel? - néztem rá. Lebiggyesztette a száját, és a konyhaszekrényhez lépett. Nagy nehezen előszedte a szekrény egyik polcáról a pandás bögréjét, és Ő is csinált magának kávét, majd amint kész lett, letelepedett elém.
- El kéne menni bevásárolni.... - mondta, az asztalt bámulva. - Meg egy manga boltba.......- nem említettem?Aya egy otaku. Az ágya felett van lépcsősen (??) elhelyezve három polc, a legfelsőn mindenféle figura, a másodikon manga hegyek, az utolsón pedig mindenféle dolog (mint például azok az idétlen macskafülei), és még pár figura. A fala is tele van poszterekkel, illetve a fél ruhatára animék inspirálta (???) ruhákból állt. Nem is említve a magasságát!Ha engem alacsonynak tartottak, Ő nyugodtan megüthette a szintem. 140 centinél nem nagyon lehetett magasabb, így nem keveset kellett bajlódnia a szoknyájával, illetve majdnem gyerekméretet kellett neki hozatni a mellényből. Néha azzal kötekszek vele, hogy a gyerekrészlegnél veszi a ruháit. Ami, lényegében igaz is lehetett.
- Basszus, mennyi az idő? - pattantam fel. Aya ráérősen oldotta fel a telefonját, melynek hátlapján a kedvence (asszem') volt, valami Monokuma.
- Hat ötven... - mondta, és belekortyolt a kávéjába. Amilyen gyorsan csak tudtam, kiittam a maradék kávém, és felpattantam.Villám gyorsasággal száguldottam a cipőmért, amit nagy nehezen felszenvedtem magamra, felkaptam a táskám, melybe beledobáltam a szükséges dolgaim, és rohantam is ki, a kis vöröst hátrahagyva. Ahogy rohantam végig a folyosón, megálltam egyik évfolyamtársam...vagyis évfolyamtársaim ajtaja előtt. Övéjük volt a 23-as szoba. Megpróbáltam kinyitni,de megakadt a kilincs. Ezek még mindig alszanak? Dörömbölni kezdtem az ajtón.
- Petra, nyisd ki! - kiáltottam fel, és elég közelről meghallottam egy nyögést, és hogy a zárral szórakoznak. Lassan nyílt az ajtó, és egy teljesen kócos hajú Petra került elém. A szobában még sötét volt, csak a fürdőajtó volt nyitva, ahonnan fény szűrődött ki.
- Mi van?!- kérdezte csöppet talán idegesen.
- Te még nem vagy kész? - ekkor kilépett a szobatársa, ugyanolyan egyenruhában, mint amiben Én voltam. Egyébként, Petra szobatársa Subaru volt, aki még elsős éveinkben jött hozzánk. Egyből egy hullámhosszra jöttek az alacsony vörös lánnyal, és alig három hét ismerkedés és randizgatás után össze is jöttek. Reménytelenül szerelmes volt belém, de engem nem nagyon izgatnak az olyan lányok, akik kipakolják mindenüket, csak hogy tetszenek másoknak. De hát, áldásom rájuk, csak nehogy majd hozzám jöjjön kisírni magát. Elég nekem kirángatni Aya-t a mély depressziójából, ahányszor megnézi a Death Note-ot. De nem azért, mert az amúgy is főszereplő a kedvence. De nem ám!Egy amolyan mellékkarakter, azt hiszem, nagyon belopta magát a szívébe. Azt mondja, hasonlít rám, csak a szemszínünk különbözik....meg magasabb...és neki nincs felnyírva a haja...jó, csak annyiban hasonlítunk, hogy általában Én is farmert meg pulóvert hordok...ha itthon vagyok. Mindegy is!
- Levi?Te mit keresel itt? - kérdezte a lány mögé állva, átkarolta a derekát, és távolabb húzta.
- Nem kell félned, nem fogok a barátnődre hajtani. Nem nagyon foglalkoztat, csak megnéztem itt vagytok-e még. Én mentem is. - ezzel újra útnak eredtem. Nem kellett valami sokat mennem, alig pár percen belül az iskola ajtaja előtt álltam. Egy pár osztálytársam és végzős lézengett az udvaron, illetve miután beléptem, a folyosón. Ahogy vonultam végig a terem felé, összesúgtak a hátam mögött. Ez megszokott, és nem éppen azért sugdolóznak,mert hogy "milyen alacsony" vagyok. Teljesen másért. Ugyanis, előszeretettel terjesztik rólam, hogy pedofil vagyok, és Aya csak azért lakik velem, mert Ő a kis játékszerem. Egyik nap ez, másnap meg "együtt vagyunk", harmadnapra meg már mással csalom....de most komolyan!Ki akkora perverz, hogy összeboronál Engem, egy elsőssel?!Már nem is nagyon tud érdekelni, ha nincs jobb dolguk, mint hogy velem foglalkozzanak. Megigazítottam a fél vállamon lógó táskám, mikor megpillantottam végre a termet. Kinyitottam az ajtót, és élőholt módjára becsoszogtam. Tanár sehol, ahogy a fél osztály. Eltotyogtam a középsó padsor, legutolsó padjához, levágtam a táskám a pad mellé, jómagam pedig leültem a székre, ott fonnyadni tovább. Mikor meguntam a tábla állandó bámulását,ráfeküdtem a padra, és az ajtót kezdtem el bámulni. Szállingóztak be az emberek, köztük Petra és Subaru, kézen fogva, vigyorogva. "De jó nektek, Én meg majd meghalok....baszki, Aya, mé' nem hagytál aludni?!"-szitkozódtam megállás nélkül. Minden este ez megy, éjfél után valamikor rászólok a lányra, hogy fejezze be. De mégis ki tudja aludni magát. "Vérbeli otaku." - jelentettem ki, és az éppen kettészakadni készülő párocskára pillantottam. Tekintetem összetalálkozott Subaru-éval. Halvány lila szemei szikrákat hánytak, a fejében szerintem négyszer megfojtott, kétszer felakasztott, ötvenszer felgyújtott, és esetlegesen egyszer megerőszakolt. Kinézem a csávóból, hogy pedofil!Sosem bírtam a pofáját, főleg mikor egyszer eljött hozzánk, és olyan szemekkel nézte Vörös Törpe Otaku-t, mintha fel akarná falni. De Én azt nem hagyom!Az Én szobámban nem!És főleg nem fogom hagyni, hogy belőle ribancot csináljon!
Gondolatmenetem a másodikosok osztályfőnöke, Smith tanár úr zavarta meg, aki nem mellesleg a fizika és matek tanárunk. Helyére parancsolta a gerlepárt, és nekikezdett az órának. "Ma Én még meg fogok halni...érzem...."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése